Szeretni csak fölfelé lehet..
Szeretni csak fölfelé lehet…
Ilyen az anyai szeretet is, és elfogultsága egész életünket eldöntheti, mert miközben egyik szemével látja esendőségünket – senki sem ismer minket olyan jól mint anyánk! – a másik szemével a szív szemével viszont egy ideális képet vetít ránk. Ott is észreveszi szeretetreméltóságunkat ahol mások nem látnak semmit vagy megvetnek és utálnak minket.
Egy szülészeti osztályon rengeteg csúnya kisbaba bömböl szegény anyja akinek iylen ronda kis törpe jutott.. megfeletkezünk arról hogy az anyja nem iylennek látja őt mert ahogy megszereti, a világ legszebb gyerekét látja benne. Az hogy egyáltalán életben tudunk maradni ezen a világon, annak köszönhető, hogy anyánk a szívével látott bennünket. Ebben a tükörben nézzük meg először magunkat s ezért a legelső benyomásunk önmagunkról nem objektív hanem ideális volt. Ha valakit nem szeretett az anyja önképe torz maradt. nem tudja hogy kicsoda mert csakis olyan tükörben látta magát ami kicsinyít: a szeretetlen szemek törpének látnak minket. Ha sokáig nézel bele azthiszed törpe vagy. A legnagyobb abj az hogy előbb utóbb azzá válsz.
A szeretetlen szemek sugárzásában eltörpésedünk.
Vigyázz mert nincs hazugabb szó mint az elfogadás. Egy keretet sem fogadok el ha gazos, és tele van szemétel. Bármi és bárkit akit szeretek gondozom. Mert fölfelé látom. És oda akarom emelni ahol látom. Így van ez önmagunkkal is. ez nem örökös elégedetlenséget és birálatot jelent, hanem a szív szemének természetes igényét. Az eslő szerelmes találkozásra amikor még a szív szemével néztél nem mentél el lomposan és mosdatlanul. Amikor később már nem adunk magunkra ’mert neki így is jó vagyok’ gondolat elural bennünket az azt jelenti hogy a szív szeme már lecsukódott. Nem látunk vele.
Ha szerelmes vagy valakiben olyasmit látsz benne amit mások nem látnak. És te sem fogod amikor megszűnik a szerelmed. Visszaszürkül visszacsúnyul jelentéktelenné válik. Tudom mire gondolsz hogy ilyenkor áltatjuk magunkat? Idealizáljuk a valóságot? Rávetítjük valakire az eszményünket ami valójában nincs benne?
De én azt kérdezem tőled: honnan tudod hogy valójában mi van benne?
Biztos vagy benne hogy oylanok vagyunk ahogy szívtelenül látjuk egymást?